Párbeszéd Tere közösségi tér

A Malévra emlékeztünk

2019. február 08. 10:13 - Nosztalgikus

Jó hangulatú estét töltöttünk együtt tegnap a Párbeszéd Terében.  Személyes indíttatásból kötelességemnek érzem, hogy ha már van egy ilyen nagyszerű közösségi tér Kispesten, akkor egy olyan eseményről, mint a Malév bedöntése, muszáj megemlékeznünk. Ezt tettük idén már harmadszor és köszönet az egykori maléves és kerítésen belüli barátoknak, kollégáknak, hogy minden évben részt vállalnak benne.

Mindig többen vannak a „civilek”, a környéken lakók, sőt tegnap este egy fiatal lány Budáról jött.  Nekik a mi történeteink olyan titkokról lebbentik fel egy kicsit a fátylat, amivel utasként nem találkozhatnak.

A tegnap este annyiban volt kicsit más az előzőektől, hogy Trangóni Béla jóvoltából a Malév történetét is felidéztük sok képpel, sok-sok olyan kiegészítéssel, amit a repülőgépeket ismerő tud elmondani. Melyik repülőgép miért jobb, vagy kevésbé jobb, melyiknek milyen hajtóműve van, és az miért gazdaságos, vagy kevésbé gazdaságos, melyiknek mekkora hatótávolsága van és az jó volt-e a vállalatnak, vagy nem, jó döntés volt-e a beszerzése, avagy sem.

Egy dologban nem volt és nem is lehet vita. A Malév a 80-as évektől világszínvonalú cég volt, még a szocialista időkben sem maradt el semmilyen téren a fejlett nyugati légitársaságoktól, a kerítésen belül dolgozók a világon mindenhol elismert terméket állítottak elő a rakodóktól a kereskedelmi dolgozókon át a pilótákig.

Beszéltünk persze a viharfelhőkről, a rossz döntések sorozatáról, hiszen végül is 2012. február 3-án bedöntötték a 66 évet megélt céget.

A kapitány előadása után jöttek a kérdések, a sztorik a kifolyt rózsaolajról, a csirkés járat beszékezéséről és az utastérben szállongó tollpihékről, kemény leszállásokról és az Alpok térségében tapasztalható időjárási jelenségekről.

Ezeket a találkozókat, megemlékezéseket amíg mi vagyunk, folytatni fogjuk. Mert a Malév a miénk volt, a mi családunk volt. Azt gondolom, a tegnap este „civil” résztvevői ebből megértettek egy kicsit.

Köszönjük, hogy ott voltak, köszönjük, hogy megtiszteltek minket, köszönöm Trangóni Bélának a remek előadást.   

 fotók: Varga Attila, Téglás Péter

 #Párbeszéd tere #2019 február #Malév #emlékezés #

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://parbeszedtere.blog.hu/api/trackback/id/tr5114614688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

victor2 2019.02.11. 00:24:23

Kérdezem a szerzőt: van-e valamilyen speciális oka annak, hogy a balkáni történeteit nem lehet kommentálni?
süti beállítások módosítása