A Párbeszéd Tere rendhagyó történelemórájának látogatói már tudják, hogy Hiller Istvántól nem az aktuális esemény leírását hallgathatjuk meg, hanem a történelmi esemény hátterére, az oda vezető útra, az összefüggésekre mutat rá.

Nem volt ez másként az 1920-as trianoni békediktátumra való közös emlékezet estéjén sem. Ahogyan a tanár úr is mondta, hogy mi történt ott, azt pontosan és minden részletre kiterjedően már sokan és sokszor megírták, neves történészek, mint Rainer M. János, vagy éppen Ormos Mária, talán nincs magyar, aki ne tudná, mekkora veszteséget szenvedett el az ország, de hogyan jutottunk el a versailles-i parkba, a Trianon kastélyba?

Hogy ezt megértsük, a történelemben sokkal távolabbra kell mennünk, és mi egészen az török hódoltságig, az ország három részre szakadásáig, de egyes kérdésekben a honfoglalásig mentünk vissza. Mert hol is telepedtek le a honfoglaló magyarok? A folyók mellett, ahol az élet alapvető feltételeihez, a mezőgazdasághoz, állattartáshoz megfelelő területet találtak. Ez jellemzően az ország középső része, a Duna-Tisza köze volt, ahova ék alakban benyomult az Oszmán Birodalom és elfoglalta az ország azon részét, így a török uralom idején a legnagyobb veszteséget a magyarok szenvedték el.

A népesség fogyásának, illetve a csekély számú növekedésnek ellensúlyozására történtek a betelepítések a 18. században: nyugatról, Baden-Württembergből a németek, délről a szerbek. Egyiküknek sem volt semmi köze a magyarokhoz, és az országban is olyan területeken telepedtek le, ahol alig volt népesség.  A 19. század elején a Magyar Királyság területén erősödött a nemzeti identitás, a kisebbségek szembenállása a többségi nemzettel.

Így érkeztünk meg az I. világháborúhoz. Akkor az ország lakosságának nagyobb része nem magyar volt. De érdemes jól megjegyezni: a magyar anyanyelvűek voltak kisebbségben a Magyar Királyságban és nem a magukat magyarnak vallók!

És a vesztes háború után eljött a békekötés. A 17. században Hugo Grotius németalföldi jogász tételesen leírta, hogyan kell békét kötni. E mentén kötötték meg a harmincéves háborút lezáró wesztfáliai békét (1648),a történelem során az első multilaterális tárgyalás eredményeként. A béketárgyalásokon 148 delegáció vett részt, a vezérelv a „pax optima rerum”, a dolgok legjobb elrendezése volt. Ezzel véget ért „vae victis”, jaj a legyőzötteknek időszakának. A 17. század közepétől olyan békéket kötöttek, amik nyugalmat is teremtettek. Megalkottak egy fogalmat: európai  koncert. Mindenkinek részt kell venni benne, hogy az összehangoltan szóljon. Ebben a szellemben alkották meg a konfliktusok kezelésére alkalmas Európát.

Ezt az évszázadokon át működő, a legyőzött megalázása nélküli hagyományt rúgták fel a Párizs környéki békék, és visszatért a korábban létező „vae victis”. Ez vezetett az ország területének, lakosságának elvesztéséhez, új államok létrehozásához. A legyőzöttet nem csak fizikálisan és mentálisan, hanem szimbolikusan is megalázták, Magyarországot az I. világháború utáni olimpiára meg sem hívták.

Ennek a rossz békének hatásai máig tartanak, máig élő seb, de nem lehet nemzeti érzülettel magyarázni. Meg kell érteni, hogy ez a szakmailag rossz színvonalú béke magában hordozta egy még nagyobb konfliktus lehetőségét, benne volt a II. világháború tobzódásának csírája.

A második világháború után vissza kellett nyúlni a „mindent a győztes visz” elve helyett a konfliktuskezeléshez. Ezért alakult az Európai Unió, ami elnevezésében új, de tapasztalataiban nem. Alapgondolata a béke intézményesített garanciája. A problémáinkat a leginkább akkor tudjuk megoldani, ha ennek a közösségnek a tagjai vagyunk.

99 évvel Trianon után arról kell gondolkodni, hogy milyen legyen a jövőnk, és ehhez a közösséghez tartozás a legfontosabb. Lesznek véleménykülönbségek, de mindent felülír a béke intézményesítése, amit a nemzetállamok maguk nem tudnak megoldani.

Az estéről készült felvételt itt nézhetik meg. 

Most egy kicsit elmegyünk nyári szabadságra, kövessék nyomon facebook oldalunkat, mert a nyárra is tartogatunk meglepetéseket és aztán kipihenten, változatos programokkal szeptemberben újra jövünk. 

Minden kedves látogatónknak, vendégünknek, előadónknak jó pihenést, kellemes nyarat kívánunk!